A Rotana Cafe története

A Rotana Cafe története

Több évtizede része Szíria az életemnek.  Egy olyan kultúra, egy olyan élet stílus, ami rengeteg nyugalmat, kedvességet, szeretetet sugároz.

Amikor éppen Budapesten voltunk, mindig arra gondoltam, hogy igazán jó lenne egy olyan helyet kialakítani, mely a lehető legjobban átadná a magyar embereknek ezt az életformát.

Ahol kellemes arab zene, egy finom igazi arab tea, valamint egy hamisítatlan vízipipa mellett lehet lazulni, elmélkedni, pihenni, vagy akár dolgozni.

Azt szerettem volna, ha az, aki amúgy is szereti, ezt a kultúrát az igazán otthon érezze magát, aki pedig esetleg ismeretlenül letéved, az kicsit belelásson ebbe a világba. Szerettem volna, hogy minél több magyar emberhez eljusson, az a hihetetlen nyugalom, ami igazából különbözővé teszi Szíriát Magyarországtól. Szerettem volna, hogy megismerjék az emberek az arab világnak azt a pozitív oldalát, ami sajnálatosan alig-alig jut el hazánkig. Szerettem volna, hogy a magyar fiatalok kevesebb előítélettel forduljanak ehhez a kultúrához.

Nehéz volt a helykeresés és még nehezebb volt a hely megnyitása. Folyamatosan szembesülnünk kellett avval, hogy sokan úgymond „vakon” téves elképzeléseik miatt nem örültek egy ilyen helynek. De végül is ez is egy cél volt, még pedig, hogy akik idegenkedtek vagy ellenségesen álltak ehhez a világhoz, azoknak megpróbáljuk ezt a hozzáállását megváltoztatni.

Végül is sikerült 100 nm-en egy kis Szíriát kialakítanunk Budán.

Ekkor még járt a MALÉV, ami egyenesen Damascusból ide szállította a precízen összeválogatott eredeti, Szíriában készült berendezési tárgyakat. És akkor Szíriában még a legnagyobb elégedettségben, nyugalomban éltek a szír emberek.

A hely 2008. december 13.-án több mint egy éves engedélyeztetési és ügyintézési procedúra, és sajnos sok-sok rosszindulatú feljelentési folyamat végén megnyitott. Azóta sok-sok türelemmel, kitartással és legfőképp szeretettel igyekszünk átadni nap, mint nap ezt a keleti életérzést a hozzánk betérő vendégeinknek.

Szomorú aktualitás, hogy szeretnénk, ha manapság nem a háború és nem a menekültek jutnának csak eszükbe Szíria hallatán az embereknek, hanem tudnák, hogy van egy hely Budapesten, ahova, ha betérnek, megáll az idő, eltűnik az idegeskedés, elfelejtődnek a gondok a problémák, és ha csak rövid ideig is, de egy álomszerű, nyugodt környezetben érezhetik magukat.

Ha naponta csak pár embernek is sikerül egy kis nyugalmat és még több pozitív életérzést vinni az életébe, már nem hiába létezünk.

Zentai Zsuzsanna

Éttermi tánc – Hogyan maradjunk műveszek az asztalok között?

Éttermi tánc – Hogyan maradjunk műveszek az asztalok között?

Öt éve táncolok a budapesti Rotana Cafeban csütörtök, péntek, szombat esténként és ha úgy alakul, szilveszter estéjén, meg néha, ha külön kérés érkezik. Egyesek állítják, hogy tulajdonképpen lassan oda is költözhetnék, igazuk van. Mindent egybe vetve nagyon szeretem, mind a légkört, mind a megbízóimat és természetesen a törzsvendégek is a szívemhez nőttek. Én minden alkalommal amikor átöltözök, bemelegítek és elindul a zene, orientális táncművésznek érzem magam, akkor is, ha nem mindig és mindenki lát annak.

A családom soha nem ellenezte. Féltettek ugyan, de ez sokkal inkább a fiatal koromnak volt köszönhető, mintsem bármiféle másnak. A közelebbi barátok büszkék voltak, egy időben minden héten meglátogattak. A „haveri kör” egyszer kétszer ugyan benézett, de leginkább csak a fiúk és barátnőjüket rendszeresen otthon hagyták. Érdekes. Az akkori osztálytársaim véleményét nem igen tudtam meg, de tény, hogy nekik nem is szívesen számoltam be a részletekről. Magam sem tudom miért, de tartottam tőle, hogy egyszer csak véletlenül arra jár egy tanárom. Azóta ez meg is történt, bár az illető cseppet sem véletlenül érkezett a kávézóba, kellemesen eltöltött estéjét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a jövő péntekre szóló asztalfoglalása. Tehát félelmem alaptalan volt…

MI, TÁNCOSOK, tudjuk, hogy mit miért csinálunk. Tisztában vagyunk a stílusokkal, ritmusokkal és a mozdulatok tökéletes technikai kivitelezése is a kisujjunkban van. Valljuk be őszintén, a vízipipáját éppen mélyen letüdőző Moustafa cseppet sem érdekelt abban, hogy baladit vagy saidit lát, illetve a tökélyre fejlesztett chaines forgásom sem lelkesíti. Nem számít a tánctudásom? Ez azt jelentené, amit olyan sokan gondolnak rólunk, de MI jól tudjuk, hogy  nem igaz. El kell dobnom az erkölcsi szabályaimat azért, hogy jó éttermi táncos legyek? Semmiképpen sem. Azt gondolom, hogy a nyitja a tudatosság. Ameddig én tisztában vagyok azzal, hogy mit képviselek és szem előtt tartom, hogy egy péntek estém alatt nem csak magamért vállalok felelősséget, hanem az egész hastáncos közösségért – ugyanis a laikusok számára ha egy valaki is „hazavihető”, akkor az általánosításhoz vezet és fejben végül összemosódik a hastánc egy egészen más műfajjal –  akkor táncolhatok felszabadultan, szívvel lélekkel, művészként. A belső érzelmeimet akarva, akaratlanul is kisugárzom, így a vendégek számára is nyilvánvaló: gyönyörű látvány és érinthetetlen.

Az éttermi tánc meglepetésekkel, izgalmakkal, váratlan szituációkkal teli műfaj. Éppen ezért adott olyan sok mindent. Megtanított rugalmasan kezelni a helyzeteket, egyszerre nagyon sokfelé figyelni és az improvizációs képességet is talán ez fejleszti a legjobban. A hangulat, az érzés pedig felbecsülhetetlen. A versenyeken szakértő zsűri figyeli az ember minden mozdulatát, a színpadon arcunkba világító reflektoroktól pedig csak a hatalmas tapsviharból gyanítjuk, hogy nem egymagunkban táncoltunk. Túlzás nélkül állíthatom, az étteremben rengeteg szeretet vesz körül, csupa pozitív visszajelzést kapok hétről hétre. Zárás képen pedig remélem, hogy a Rotana Cafe vendégeinek megválaszoltam néhány kérdését, amit soha nem mertek volna feltenni.

Horváth Sára

A Szíriai-Magyar Régészeti Misszió

A Szíriai-Magyar Régészeti Misszió

A Szíriai-Magyar Régészeti Missziót (rövidítése: SHAM) 2000-ben alapították, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Szíriai Régészeti Főigazgatóság programjaként. A program 2007 őszén kezdte meg a szíriai Margat várának feltárását, a szíriai Kulturális Minisztérium felkérésére. A Misszióhoz számos jelentős magyar kutatói partnerintézménnyel csatlakozott. Magyarország jónéhány neves szakintézménye és egyeteme kutatóival vagy laborháttérrel képviselteti magát a programban. Az ásatásokon rengeteg önkéntes dolgozik.

A Misszió kutatásai nagyon sokféle területre kiterjednek. A kutatás sikerét – Margat várának és környezetének minél pontosabb megismerését – különböző szakterületek szakértőinek és diákjainak szoros együttműködése teszi lehetővé.

Földradarral végzett geofizikai felmérések segítenek kimutatni a föld alá került épületmaradványok pontos helyét. Az ásatások folyamán feltárt leleteket a misszió szakrestaurátorai tisztítják és konzerválják ezzel előkészítve őket a későbbi feldolgozásra. A vár még álló valamint újonnan feltárt épületeit műemlékes építészek fotogrammetriai módszerrel dokumentálják. A vár mára elpusztult épületeinek háromdimenziós számítógépes rekonstrukciójában építészet- és művészettörténészek vesznek részt.

A freskókutató és a restauráló csoport a vár pontosabb megismerését teszi lehetővé. Állatcsontok tanulmányozásával a korabeli állattartást és étkezési szokásokat kutatja a programban részt vevő archaeozoológus, a dendrokronológus pedig famaradványokból a korabeli erdőművelést és felhasználást. Ezeken kívül a kutatás kiterjed még anyagvizsgálatokra, valamint geológiai és földrengéstani kutatásokra is (hiszen a várat többször is sújtotta földrengés). Végezetül a történészek által felkutatott latin, arab és egyéb források teljessé teszik az eredmények értelmezését.

A Szíriai-Magyar kutatási misszió vezetője Major Balázs, aki már gyermekkora óta érdeklődik a várak és a középkori történelem iránt. Az ELTÉ-n a történelem és régész szak mellett az arab szakot is elvégezte. Ezután két évet töltött Szíriában ösztöndíjjal, egy évet tanult a damaszkuszi egyetemen. 1995-től kezdte el járni a vidéket, 2000 nyarától kezdhette meg hivatalos engedéllyel a régészeti terepbejárásokat Szíriában. Az első három évben egyedül dolgozott, olykor néhány szír barátja segítségével. Ekkor még nem álltak rendelkezésére modern kutatási eszközök. Kisméretű vidéki erődöket dokumentált, felkutatta az északi régió barlangvárait, később ő vezette Tartúsz templomos erődjében 2003-ban folytatott ásatást. Dolgozott még az arimai templomos várban és a híres Crac des Chevaliers johannita várában is.

Sorra érkeztek az eredmények, egyre többen csatlakoztak a munkájához. 2005 nyarától sikerült közös magyar-szíriai régészeti misszió rangjára emelni a szíriai munkálatokat. Munkájuk elismeréseként a Missziót kérte fel 2006-ban Adulrazzák Mu’ádz, az akkori szíriai kulturális miniszterhelyettes Margat várának feltárására. Major Balázs a helyismeretével és szakmai kapcsolatainak köszönhetően érdemelte ki a szír állam bizalmát. 2006-ban Buzás Gergellyel (barátjával és egykori tanárával) kezdte meg a program kidolgozását, a helyszíni tervezést.

A terepmunkák 2007 októberében kezdődhettek meg. A csapatot kezdetben 13 fő alkotta, ez a szám mára 200-ra duzzadt. A Misszió várakozásokon felüli sikereket ért el. Sikerült nagyjából rekonstruálni a vár felépítését, lakosainak életmódját, a leletanyag igen gazdag. Feltárták a vár szennyvízelvezető és latrinarendszerét. Az egyik legfontosabb eredmény a Szentföld legnagyobb keresztes freskóciklusának feltalálása, amelyet a kápolna késői vakolatrétegét lebontva találtak meg. A

programot eredetileg hét évre tervezték, de rengeteg feltárnivaló van, így minden bizonnyal meg fogják hosszabbítani, és egyre nagyobb területet vonnak be a kutatásba, hogy még jobban megismerhessük a várat és környékét, valamint a keresztes kort. A tervek szerint a kutatás befejezése után a középkori várat felterjesztik az UNESCO világörökség-pályázatára. A magyar kutatók tervezik, hogy a feltárások végeztével kiadnak egy történelmi tanulmánnyal kísért képes albumot a várról.

Lánczy István, egy Margatban dolgozó önkéntes így nyilatkozott a csapatról : „A magyar részen a csapat az, ami példaértékű. Időről időre összegyűlik a nyári szezonra kb. ötven-hatvan ember, aki nem szól, csak odateszi magát egy komoly munka, egy komoly cél érdekében, és nem azon gondolkodik, hogy mihez nem fűlik foga. A helyi emberekből pedig az a fajta vidámság marad meg legtovább emlékként, amit valójában szinte lehetetlen szavakban megragadni.”

Hussini Henrietta